A Csendes-Óceán fölé magasodó egyik szirten állok dél-kaliforniai házunk közelében, a horizonton formálódó hullámokat nézem. A partig kifutó hullámok ma sokkal nagyobbak, mint általában.

Napos, nyugodt idő van itt, ahol állok, de a hullámjelentés arról tájékoztat, hogy a hullámok napokkal ezelőtt, sok ezer kilométerrel arrébb, Új-Zéland közelében keletkeztek egy hurrikán erejű viharban.

Ha jól meg akarom lovagolni a hullámokat, akkor a méretükkel, intenzitásukkal, irányukkal, sebességükkel kapcsolatban mindent ki kell derítenem.

Az óceán és az egyház hullámai

A XXI. század első évtizedében különféle praktikák, divatirányzatok és stílusok vernek hullámokat az egyházban. Az óceáni hullámokhoz hasonlóan, ezeket a hullámokat is sokszor időben és térben távoli erők korbácsolják fel. Ha jól meg akarjuk lovagolni őket, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen erők állnak a háttérben és milyen hatással lesznek ránk.

A II. Világháborút követő időszakban a gyülekezet- és felekezetközi mozgalom hatására különféle szervezetek (pl. Timóteus Társaság, InterVarsity, Billy Graham Evangelizációs Társaság) jöttek létre. Ezek a szervezetek az egyetemisták között végzett evangelizációs küldetést forradalmasították. Az 1960-as, 70-es években a Jézus mozgalom az istentisztelet, istenimádat hagyományos kifejezési módját formálta át. Az 1980-as és 90-es években kialakult az ún. „keresőmozgalom” – olyan óriásgyülekezetek születtek, amelyek a hagyományos templomba soha el nem látogató réteget is elérték. Az 1990-es években és a XXI. század első évtizedében a szellemi fejlődés fontosságát hangsúlyozó mozgalom kialakulásának lehetünk a tanúi. Az értelmes spiritualitást keresve, az ekkléziológiai erővonalak fölé emelkedve ez a mozgalom egyaránt hat történelmi, karizmatikus, bibliás és „emerging” egyházakra, gyülekezetekre.

Minden egyes fenti mozgalom olyan erőt gerjesztett, amely még ma is hat az egyházra. Annak lehetünk a tanúi, hogy a tanítványság és tanítványképzés különböző hullámai begyűrűznek az egyházba. A tanítványképzés egyáltalán nem új, egyedi jelenség. Közel kétezer éve indult útjára, amikor Jézus egyszerűen így szólt egy-egy férfihoz vagy nőhöz: „Kövess engem!”

A ma ismert tanítványképzésre viszont más erők is hatnak. A „tanítványság” és a „tanítványképzés” kifejezések összekapcsolódnak, mindkettő arra utal, hogy Jézus tanítványaként növekszem, miközben ugyanebben másoknak is segítek. Mindnyájan rendelkezünk bizonyos elképzelésekkel a témában – ezeket saját tapasztalatunk formálja.

Tanítványság és tanítványképzés – a hagyományok

Az egyházat az elmúlt hatvan évben elárasztó tanítványképzési anyagok hullámai sok esetben minden eddiginél jobban összezavarhatnak bennünket azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mit is jelent Jézus Krisztus tanítványának lenni. Ezek a hagyományok abból a vágyból táplálkoznak, hogy a hívő keresztyének Jézus újszövetségi tanítványaihoz szeretnének hasonlítani. Ugyanakkor az is gyakran előfordul, hogy a különféle irányzatok olyan szigorúan a saját gyakorlatukra összpontosítanak, hogy végül csak egy szűk, elit réteg tudja megvalósítani az előírásokat.

A diák. Van, aki az intenzív bibliatanulmányozást hangsúlyozza. A tanítvány személyes áhítatokat tart, bibliai szövegeket tanul meg kívülről, a bibliatanulmányozás a mindennapi élet szerves részévé válik. E szerint az irányzat szerint tanítvány az, aki az Ige tanulmányozása és alkalmazása mellett kötelezi el magát.

Az odaszánt. Más arra helyezi a hangsúlyt, hogy a Krisztus iránti elkötelezettség – a világi életmód visszautasítása – tesz tanítvánnyá. Az az igazi tanítvány, aki önmagát megtagadja, a keresztjét felveszi, és napról napra tevőlegesen követi Jézust.

A munkás. Megint más szerint a tanítvány aktívan részt vesz a keresztyén szolgálatban. Ez különbözteti meg a névleges keresztyéntől, aki csupán elmegy egy-egy gyülekezetbe, csoportba. Ez a csoport azt vallja, hogy valódi tanítvány az, aki Krisztusért aktív munkát vállal.

A mentor. Olyan is van, aki a négyszemközti kapcsolatban hisz, amelyben az idősebb, érettebb keresztyén a fiatalabb, éretlenebb hívőt képzi ki. Ezt általában mentorálásnak nevezik. Sokan azt vallják, hogy a valódi tanítványság, tanítványképzés ebben a kapcsolatban tapasztalható meg igazán.

A kis csoport. A hívő keresztyén ember növekedését elősegítő egyik leghatékonyabb eszköz a kis csoport: mások példájából tanulhatunk, az életünket mások előtt feltárhatjuk, a vágyott növekedéssel kapcsolatban mások előtt elszámoltathatók vagyunk. Sokan gondolják úgy, hogy mivel Jézus maga is kis létszámú követőcsapatból nevelt tanítványokat, a valódi tanítványképzés a kis csoportban zajlik.

A tanítványság meghatározása

Minden egyes fenti álláspontban van igazság, mert mindegyik a keresztyén növekedését szolgálja. Ugyanakkor sokszor – tévesen – a tanítvánnyá válás útjaként reklámozzák ezeket a módokat. Gyakran hallhatjuk, hogy ha a hívő keresztyén életét a fentiek közül legalább egy elkötelezettség jellemzi, akkor tanítvány lesz belőle.

A tanítványságot érintő nagyfokú zavar gyökerét abban a hiedelemben találjuk, miszerint ez a keresztyén élet egyfajta második szakasza. Van, aki ezt hirdeti: „Minden tanítvány keresztyén, de nem minden keresztyén tanítvány.” E nézet szerint a tanítványság az elkötelezett, különlegesen kiképzett elit számára van fenntartva.

De Jézus nem ezt akarja velünk megértetni a tanítványsággal, tanítványképzéssel kapcsolatban. A nagy missziósparancs pontosabb képet mutat: a Jézusban hívő személy már megtérésével tanítvánnyá válik. Jézus utasítása szerint a népeket, nem pedig a keresztyéneket kell tanítvánnyá tennünk (Máté 28:18–20). Tehát, amikor valaki Jézusba veti a bizalmát – hisz Őbenne – és örökéletet kap, abban a pillanatban Jézus tanítványává válik. Az ezt követő keresztyén élet a tanítványság minden hívő ember számára.

Így hát minden valóban hívő ember tanítvány is egyben. A kérdés az, hogy engedelmes tanítvány-e… Ebben a holisztikusabb megközelítésben a tanítványképzés nem csupán az egyház küldetésének egyik aspektusa, hanem magába foglalja mindazt, amit az egyház tesz. A tanítványképzés az az egyházi szolgálat, amely a hívő keresztyénnek segít a tanítványságban növekedni.

Számos hagyományunkban tükröződik az elitista megközelítés, ez pedig magyarázatot ad arra, hogy miért frusztrált sok hívő a keresztyén életében. A keresztyén lét kétszintű elgondolása apátiát vált ki azokból, akik még nem teljesen kötelezték el magukat. Azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a magasabb szintű odaszánás valójában választható opció. A legtöbb keresztyén ezek alapján azt szűri le magának, hogy mi dönthetjük el, hasonlóvá akarunk-e válni Krisztushoz vagy sem.

Az elmúlt hatvan évben izoláltan kezeltük a tanítványságra, tanítványképzésre vonatkozó bibliai passzusokat, témákat, és ezek alapján alakítottunk ki célzott szolgálati ágakat. Az efféle specializáció viszont gyakran a teljes bibliai kép feltárásának rovására megy. Hadd adjam meg a teljesebb definícióját annak, mit is jelent Jézus Krisztus tanítványának lenni:

A tanítványság azt jelenti, hogy életközösségben élek Jézus Krisztussal, a Szent Szellem belülről formáló ereje segítségével egyre inkább hasonlóvá válok Őhozzá, olyan tanítványokkal közösségben nevelkedem, akik szintén részt vesznek eme élethosszig tartó folyamatban, miközben másokat is segítek Krisztus megismerésében és a képére történő átformálódásban.

A tanítványság alapelemei a tanítványképző gyülekezetben

A fenti meghatározást szem előtt tartva a biblikus tanítványság és tanítványképzés alábbi fontos alapelemeit különíthetjük el. Ezeknek kell jellemezniük a tanítványképző szolgálatunk kialakítására irányuló erőfeszítéseinket.

A tanítványság az embert kereső Megváltóval ápolt személyes, drága kapcsolatban gyökerezik

Az újjászületéssel kezdődő új élet Jézusnak sokba került, és nekünk is sokba kerül. Igaz, hogy nem vásárolhatjuk meg, de mégis magas az ára. Ára az élet – Jézus élete és a mi saját életünk. Jézus a kereszten adta oda az életét. Azért jött, hogy a szellemi szempontból alkalmatlanokat alkalmassá tegye birodalma számára. Ezt csak a bűneinkért megfizetett büntetés felvállalásával tehette meg – ezzel váltott meg bennünket. Azért adta az életét, hogy életünk lehessen (1Korinthus 6:19–20; Márk 10:45).

Számunkra ugyanúgy a saját életünk az ár. Jézus kereszthalála egyszeri, egyedi áldozat, de nekünk is fel kell vennünk a keresztünket (Máté 16:24–26).

A tanítványképzés tudatos evangéliumhirdetéssel kezdődik. Az emberek elé tárjuk, hogy mérjék fel a Jézus életre szóló elhívásának az árát. Ez már arra is felkészíti őket, hogy a személyes átformálódásra a keresztyén élet természetes velejárójaként tekintsenek.

A tanítványság kiindulópontja és célja a Jézusban átformálódó identitás

Isten már az üdvösség elfogadásának pillanatától kezdve másként tekint ránk. Újjászületésünkkel a Mindenható gyermekeként új identitást kapunk (János 1:12–13). Krisztusban új teremtés vagyunk (2Korinthus 5:17). Miközben Krisztus bennünk kiformálódik (Galata 4:19), az Ő képére formálódunk át (2Korinthus 3:18), hozzá hasonlóvá válunk (Róma 8:29).

Mindenre kihat a tudat, hogy Jézus tanítványai vagyunk; meghatározza, hogy kik vagyunk – hogyan tekintünk magunkra, hogyan viszonyulunk Istenhez és az emberekhez. A tanítványképző gyülekezetben az új és a régi hívőt egyaránt segíteni kell, hogy tanítványi mivoltját az otthoni, munkahelyi, közösségi és gyülekezeti kapcsolataiban is megtalálhassa.

A tanítványi létformát Isten Szelleme tölti meg élettel és erővel

A Szent Szellem által fogan meg a szellemi élet, amelyről Isten királyságának eljövetelével kapcsolatban Jézus beszélt (John 3:5–6). A különböző újszövetségi írók különböző szemszögből írnak a jelenségről: „újjászületés” (Titusz 3:5, 1Péter 1:3, 23); szellemi feltámadás (Róma 6:13; Efézus 2:5) és „új teremtés” (2Korinthus 5:17; Efézus 2:10); Isten „magja” bennünk (1János 3:9).

Mássá leszünk, amikor a Szent Szellem új élettel ajándékoz meg bennünket. Lelkünk mélyén végzett természetfeletti munkájával Isten új szellemi életet plántál belénk. Életünk folyása attól a perctől kezdve az Atya felé visz bennünket, a Szent Szellem pedig elkezdi az új életet – Jézus életét – munkálni bennünk.

A Szent Szellem által felkent tanítványság három jellemvonását találjuk János evangéliumában. Saját tanítványképző szolgálatunk pozícionálásához ezek útmutatóul szolgálhatnak.

1. Jézus igazsága megszabadított bennünket a világ hazugságaitól (János 8:31–32). Ez a szabadság tesz bennünket alkalmassá a jó, a helyes cselekvésére. Ezért tudunk Isten mellett dönteni. Ez szabadít meg bennünket a bűn kötelékétől. A tanítványképzés folyamatában a tanítvány mellé állunk, és segítünk neki a világ hazugságait visszautasítani – mindazt, amit a világ az értékeinkkel, céljainkkal kapcsolatban hazudik. Ebben szabadságot találunk arra is, hogy életünket az Isten által eltervezett módon éljük, miközben folyamatosan halljuk, mit mond Jézus a valóságról.
2. Jézus szeret, ezért mi is úgy szerethetünk, mint Ő (János 13:34–35). Abban mutathatjuk meg e szeretetet, hogy feltétel nélkül elkötelezzük magunkat tökéletlen emberek felé, hogy az Istennel való kapcsolatunk betölthesse rendelt célját. A tanítványképzés folyamata hozzájárul, hogy a házasságában, a gyermeknevelésben, a gyülekezeti és világi kapcsolataiban a tanítvány kifejezhesse szeretetét. Akkor tud másokat szeretni, ha ő maga is megtapasztalja Jézus szeretetét.
3. Akkor teremhetek gyümölcsöt, ha Jézussal egységben vagyok (János 15:7–8). Krisztus képére formálódunk át. Ennek folyamata a Szent Szellem gyümölcsének megtermésével megy végbe (Galata 5:22–23). Elsődlegesen a Szent Szellem tesz bennünket Jézus hatalommal, erővel felruházott tanítványává. A tanítványképző gyülekezetben megtanítják a hívő embernek, hogyan éljen a Szent Szellem erejében; így tudja megteremni a Szent Szellemnek és az Isten igazságának a gyümölcsét (Filippi 1:11; Kolossé 1:10).

A tanítványság iránytűje az Isten szava

A tanítványképző gyülekezetben segítséget kap az ember ahhoz, hogy radikálisan alávesse magát Isten Igéje – a valóságot bemutató abszolút igazság – tekintélyének. Ez nem annyit jelent, hogy az igazságot csupán befogadom, hanem egyben belső értékké is teszem, hogy a világnézetemben, alapértékeimben, egész életmódomban is megjelenhessen.

Isten Igéjének tanításával felkészítjük az embereket arra, hogy a világ értékeit a Szentírással összehasonlíthassák, és minden élethelyzetben engedelmesen követhessék Jézust (Máté 28:20).

A tanítványság élethosszig tartó folyamat

Az ember Isten képére teremtetett, hozzá hasonló, olyan módon képviseli Őt a teremtett világban, mint senki más (1Mózes 1:27–31). Isten képe ott van a természetünkben. Ez jellemzi lényünket leginkább – mentálisan, erkölcsileg, szellemileg, kapcsolati szinten –, nem az, amink van vagy amit cselekszünk. A bűn eltorzította bennünk ezt a képet, de a megváltással Krisztusban elkezdődik a helyreállás folyamata (lásd Kolossé 3:10).

A tanítványképző gyülekezet tehát az élet minden területén serkenti a fejlődést, így az átmeneti szakaszokban tudatosan egyre inkább Krisztushoz hasonlíthatunk. Jézus tanítványa az élet minden területén, egyre teljesebben szeretne a Mester nyomdokaiban járni.

Radikális megtérésem előtt életemet a kábítószer és az élvezethajhászás jellemezte. Később rájöttem, hogy Jézus tanítványaként azzá válhatok, akinek eredetileg Isten tervezett; saját képét hordozhatom. Krisztus iránti elkötelezettségem továbbra is kihat az életem minden területére: a házasságomra, családomra, az Isten által teremtett gyönyörű természet élvezetére hullámlovaglás vagy túrázás közben éppen úgy, mint amikor a munkám végzése közben is egyre inkább Jézusra hasonlítok.

A tanítványság hitközösségben fejlődik

Minden egyes tanítvány személyes kapcsolatot ápol a Mesterrel, ez segíti elő a Krisztus képére formálódást. Ez a személyes kapcsolat alapjába véve két hitközösségben fejlődik: a szellemi családban és a biológiai családban.

Szellemi családunk a gyülekezet, amelynek újjászületéssel lehetünk tagjai (Máté 12:46–50; János 1:12–13; Máté 16:18). Saját növekedésük és a test együttes növekedése serkentéséhez a testvéreknek szükségük van egymásra – közösen alkotják a hitközösséget (Efézus 4:11–13; Zsidók 10:24–25).

Isten tervében továbbra is a biológiai család kapja az egyik legfontosabb szerepet. A házasság olyan kapcsolat, amelyben egymás átformálódását a férj és a feleség kölcsönösen elősegíti. Isten a szülőkre bízta, hogy gyermekeik növekedését elősegítsék, míg azok Isten életükre vonatkozó akaratát meg nem ismerik és egész személyiségükben Krisztus képét tükröző, érett felnőttekké nem válnak (Efézus 5:22–6:4).

A tanítványképző gyülekezet saját feladatának tekinti a családok felkészítését, hogy a férj és a feleség egymás, a szülők pedig gyermekeik növekedését szolgálhassák. Cserébe a család felneveli a gyülekezet vezetőinek következő nemzedékét (lásd 1Timóteus 3:4–5; Titusz 1:6–7).

A tanítványság a szellemi és a biológiai család közegében fejlődik ki. A tanítványképző gyülekezetben a két családot egymás erősítése érdekében egységben kezelik.

Tanítványi mivoltunkat a bennünket árgus szemmel figyelő, mindennapi világunkban jövevényként kell megélnünk

A keresztyén ember jövevény e világban (Zsoltárok 39:13). A teremtett világ a megújulására vár, a bűn és a hanyatlás kötelékét nyögi (Róma 8:19–22).

Az újjászületett tanítvány viszont megszabadult a halál és a bűn rabságából, átformálódása már elkezdődött. Ezért nem e világból valók, hanem mennyei állampolgárok vagyunk (Filippi 3:20), a világban pedig jövevények és idegenek (1Péter 2:11).

Célunk az, hogy a bennünket megmentő és átformáló örömhírt terjesszük, pusztuló, sötét világunkban só és világosság legyünk, a bennünket figyelő szempárok előtt úgy éljünk, ahogy Isten szeretné (lásd János 17:15–21).

A hitközösség az a hely, ahol a hívő emberek megerősödésért, felkészítésért összegyűlnek. Az itt átélt növekedés és átformálódás képessé tesz arra, hogy Jézus tanítványaiként eredményesen éljünk a világban. Az átformálódás gyümölcseként tudunk a világban jövevényként élni, Péter felszólításának engedve: „Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy… a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent…” (1Péter 2:12).

A tanítványképző gyülekezetben az örömhír mindennapi bemutatásához segítséget kapunk, így haldokló világunkba Jézus Krisztus életét hozhatjuk el.

A tanítványképzés nem program, hanem átformálódás

Keresztyénként abban a fantasztikus megtiszteltetésben van részünk, hogy Jézus tanítványaiként élhetünk, és így egyre inkább az Ő képére hasonlíthatunk. A Szent Szellem ma is Jézus követésére hívja az embereket. Örömteli feladatunk, hogy a szolgálatunk ezt is elősegítse.

Nem csupán választható kiegészítő programról van szó. A tanítványképzésnek központi helyet kell elfoglalnia mindenben, amit teszünk. Ebben fejeződik ki, hogyan használja fel Isten a gyülekezetet arra, hogy a keresztyén embert átformálja, az életre felkészítse. Napjainkban a tanítványság újabb hulláma éri el az egyház partjait. Bennünket ért a megtiszteltetés, hogy az embereknek megmutassuk, hogyan lovagolhatják meg hatékonyan a hullámot. A tanítványképző gyülekezetben a Jézust követő

és az Ő képére átformálódó hétköznapi embereknek segítenek a sötétségben ragyogni, a társadalomban az átformálódás élő reménységeként élni. Erre van szüksége a világnak.

A tanítványképző gyülekezetben mindenki segítséget kap, akármilyen korcsoporthoz tartozik vagy növekedési szakaszban van.